A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés egy olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő környezet és kultúra elvárásaitól, amitől az érintett személy és a környezete is szenved.
Az észlelés, valamint az emberekhez való viszonyulás mintáinak minden emberre jellemző jegyei a személyiségvonások. A személyiségzavarban szenvedő személyek általában nincsenek tudatában annak, hogy gondolkodási és viselkedési mintáik nem megfelelőek. Nem eléggé rugalmasak ahhoz, hogy saját tapasztalataikból tanulva változtassanak viselkedésükön a környezetükkel való interakcióik során. Ez a rugalmatlanság gyakran pszichés sérülésekhez és kapcsolati, szociális vagy munkahelyi konfliktusokhoz vezet. A személyiségzavar jellemzően kamaszkorban és fiatal felnőttkorban válik felismerhetővé, de léteznek gyermekkorban megjelenő formái is.
A személyiségzavar gyűjtőfogalom; sokféle személyiségzavar került leírásra, melyek azonosak abban a tekintetben, hogy az egész élet folyamán kellemetlenségeket okoznak az érintett és a környezete számára is. A személyiségzavarok alábbi fő csoportjai különböztethetők meg:
Különc, excentrikus személyiségzavarok: a másokkal való kapcsolatok kialakításának nehézsége; kirívóan más, környezete által furcsának tartott viselkedési mintázatok, idetartozik:
Szkizoid és szkizotip személyiségzavarok
Teátrális (színpadias) vagy emocionális személyiségzavarok: az érzelmek szabályozásának nehézsége, a más személyek iránti érzések gyakori váltakozása, mások által kiszámíthatatlan és zavaró viselkedési mintázatok, idetartozik:
Antiszociális személyiségzavar
Hisztrionikus személyiségzavar
Szorongásos személyiségzavarok: állandó, intenzív szorongás és félelemérzés:
Az egyes személyiségzavarok jellemzőiről külön cikkekben olvashat.
A személyiségzavarok főbb tünetei
Az egyes személyiségzavarok tünetei és jellemzői gyakran átfedést mutatnak, így nehéz megkülönböztetni őket. A tünetek lehetnek enyhék, közepes fokúak vagy súlyosak. Stressz hatására a tünetek jellemzően romlanak. A személyiségzavart gyakran kísérik egyéb pszichés zavarok, például depresszió vagy szerhasználat. Az általános tünetek az alábbiak:
- több funkció területén jelentős kiegyensúlyozatlanság (labilitás, intenzitás, kifejezési mód), ilyenek az észlelés, gondolkodás, érzelmek, indulatkezelés, hangulat és a másokkal való kapcsolat;
- folyamatosan fennálló, az átlagtól eltérő, furcsa magatartás;
- későbbi életkorban számos szubjektív panasz megjelenése;
- foglalkozásbeli és a szociális teljesítőképesség beszűkülése;
- negatív érzésekkel való megküzdés nehézségének önpusztító magatartással (például túlzott alkohol- vagy droghasználat), illetve mások fenyegetésével való oldása.
A zavarok gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődnek.
Mikor forduljon orvoshoz?
A személyiségzavarral élő személyek gyakran nincsenek belátással saját állapotukat illetően, így nehezen fogadnak el segítséget. Állandósuló családi konfliktus, párkapcsolati válság, a munkahelyi vagy tanulmányi teljesítmény romlása, hangulati zavarok, evészavar esetén kérje pszichiáter szakorvos vagy pszichológus segítségét. Ha aggódik a saját vagy hozzátartozója alkoholfogyasztási szokásai vagy droghasználata miatt, keresse fel háziorvosát, aki megfelelő tájékoztatást tud nyújtani az elérhető kezelési módokról.
A személyiségzavarok kiváltó okai
A személyiségzavarok kialakulása részben örökletes, részben családi tényezőkkel, környezeti hatásokkal hozható összefüggésbe. Gyakran a gyermekkorban megélt negatív élmények (például az elhanyagolás vagy a bántalmazás) azonosíthatók a háttérben.
A hosszasan zajló, krónikus testi betegségek idővel szintén torzíthatják a személyiséget, illetve bizonyos gyógyszerek tartós szedése, a túlzott alkoholfogyasztás és a droghasználat is előidézhet személyiségbeli változásokat.
A személyiségzavarok lehetséges szövődményei
A személyiségzavarral élők fokozottan veszélyeztetettek a testi betegségekhez vezető magatartás (például alkohol- vagy drogfüggőség), az esetleges önpusztítás következtében fellépő fertőzések szempontjából.
A személyiségzavar típusától függően kialakulhatnak következményes pszichiátriai kórállapotok, társbetegségek is (például depresszió, szorongás). Egyes személyiségzavarok (például a borderline) többek között a szociális normák semmibevétele, az agresszivitás és az indulatkezelés zavarai miatt hajlamosítanak bűnelkövetésre.
Az esetleges tudatzavar, alkohol- vagy droghasználat következtében kialakuló nyugtalan vagy agresszív magatartás, illetve mérgezés esetén azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Önsértő magatartás (például bőrmetszés), illetve öngyilkossági kísérlet előfordulása esetén azonnal juttassa hozzátartozóját sürgősségi betegellátó osztályra, vagy hívja a 112-t és kérjen mentőt! Ha az érintett öntudatlanul fekszik és nem reagál a fájdalomingerre, ellenőrizze a légzését és a pulzusát, és szükség esetén haladéktalanul kezdje meg az újraélesztést!
Ha nincs szükség újraélesztésre, helyezze az illetőt stabil oldalfekvésbe, takarja be, és maradjon mellette a mentő kiérkezéséig.
A személyiségzavarok diagnosztizálása
A személyiségzavar diagnosztizálása a tünetek együttes jelenléte alapján, illetve a társas, munkahelyi vagy iskolai kapcsolatok terén tartósan jelentkező problémák feltérképezésével történik. Megnehezítheti a személyiségzavaros páciensek vizsgálatát, hogy gyakran nincsenek belátással saját állapotukat illetően.
A kórisme megerősítését speciális interjú és kérdőív segíti. Az önkitöltős kérdőív az egyes személyiségzavarokra leginkább jellemző vonásokat veszi számba. A kérdőív kitöltését követően a kezelőorvos interjú keretében azonosítja a beteg által elismert személyiségvonásokat.
Előfordulhat, hogy a beteg – felismerve a számára előnytelen személyiségjegyeket – megpróbálja hamis válaszadással manipulálni a végeredményt. Azonban a szakember az ilyen irányú törekvéseket általában felismeri. Az eredmények befolyásolásának kísérlete megerősítik a személyiségzavar gyanúját.
A személyiségzavarok kezelése
A személyiségzavar gyógyításának folyamatában elengedhetetlen a komplex, egyéni kezelést is magába foglaló pszichoterápia alkalmazása. A pszichoterápiák többféle típusa alkalmazható a személyiségzavarok kezelésében:
- Pszichodinamikus (reflektív) pszichoterápia: azon a nézeten alapul, hogy számos felnőttkori viselkedésmintázat a kora gyermekkori negatív élményekkel áll összefüggésben. Ezek az élmények a torzított gondolkodás és meggyőződések mintázatait alakítják ki, amelyek a terápia során feltárhatók, kialakulásuk megérthető, és a legyőzésükhöz szükséges hatékony módszerek megtalálhatók.
- Kognitív viselkedésterápia: arra az elméletre épül, amely szerint a gondolkodásmód meghatározza a cselekvést, és a cselekedetek hatással vannak a gondolkodásra és az érzésekre.
- Személyközi (interperszonális) pszichoterápia: azon az elméleten alapul, hogy az emberi kapcsolatok és a környezet befolyásolja a lelki egészséget. A foglalkozások során a személyközi kapcsolatokhoz társuló negatívumok feltárása, illetve azok feloldása történik.
- Terápiás közösség: a csoportterápia egyik formája, amelyben mélységében tárják fel a személyiségzavarral való együttélést. Hatékony az enyhe személyiségzavarok kezelésében, ugyanakkor az elszántság és motiváció magas szintjét követeli meg.
A fentiek mellett gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat, különösen a személyiségzavart kísérő hangulatzavarok, drog- vagy gyógyszerfüggőség, öngyilkossági szándék és egyéb kóros állapotok (például pszichózis) kialakulása esetén.
Mit tehet személyiségzavar esetén?
A személyiségzavarral élők általában nincsenek tudatában annak, hogy gondolkodási vagy viselkedési mintáik nem megfelelők, ezért képtelenek változtatni berögzült magatartásukon. Emiatt családtagjaik nehezen vagy egyáltalán nem képesek rávenni őket arra, hogy szakember segítségét fogadják el. Mégis, amennyiben családtagján a személyiségzavar fentebb részletezett tüneteit vagy azok valamelyikét észleli, igyekezzen mielőbb szakembert (pszichológus, pszichiáter, gyermek- és ifjúságpszichiáter) bevonni a probléma megoldásába.
Amennyiben a személyiségzavar jeleit mutató hozzátartozója nem hajlandó tudomást venni a problémáról, és elzárkózik a kezelésbe vonástól, kérje szakember tanácsát arra vonatkozóan, hogy milyen módon motiválhatná az érintett személyt a segítség elfogadása irányában. Ilyenkor a családterápia vagy a párterápia lehetősége is mérlegelendő.
A személyiségzavarok megelőzése
Mivel a személyiségzavarok kialakulásának hátterében csak kisebb hányadban húzódnak meg örökletes tényezők, megelőzésében fontos szerepe lehet a csecsemő- és gyermekkorban biztosított szeretetteli, támogató szülői odafordulásnak és az érzelmi biztonságnak.
